"/>
Lövészárkok, csapdák, széttört álmok. Forradalmárok, hősök, ügynökök mesélnek '56 szellemiségéről, az emigráció bomlasztásáról.

Tollasi Ilona

Bár volt fegyvere, nem használta Horváth Sándorné Tollasi Ilona a szabadságharcban. A megtorlást mégsem kerülhette el. Ugyan Kádár Jánosék büntetlenséget ígértek, a pufajkások és a szovjetek ezrével gyűjtötték be az embereket a forradalom bukása után. Tollasi Ilonát Biszku Béla felesége, Biszkuné Tóth Matild ítélte el. Két társát kivégezték, ő tíz évet kapott. Mégsem a vérbírókra haragudott a legjobban, hanem arra az Eörsi Istvánra, akit velük együtt kaptak el, és aki a rendszerváltás után mindent megtett Tollasi és Wittner Máriáék befeketítéséért.

„Olvastam egy könyvet, amit az Eörsi írt, hogy mi utcalányok voltunk. Nem találkoztam vele azóta sem, mert megmondanám a véleményemet. Én nagyon megharagudtam rá, mert jogtalan és igazságtalanul vádaskodott. Miért ír olyat, ami nem igaz?” – mondta az íróról.

Tollasi Ilona szerint az igazán nagy hiba az volt, hogy a forradalom idején a politikai foglyok mellett kiengedték a köztörvényes bűnözőket is. Ők szennyezték be az addig tiszta küzdelmet. „Az volt a baj, addig nem volt rablás és megtorlás. Nem szabadott volna őket kiengedni.”

Tollasi Ilona

Tollasi Ilona

2018-10-18T09:55:07+00:00