Lövészárkok, csapdák, széttört álmok. Forradalmárok, hősök, ügynökök mesélnek '56 szellemiségéről, az emigráció bomlasztásáról.

1956

Regéczy-Nagy László: 1956

1956 volt az a villanásnyi idő, amikor az egész nemzet egy fejjel volt magasabb önmagánál – ha szabad Bibó Istvánt idéznem. Azután szinte törvényszerűen bekövetkezett a levert magyarság ellenkező állapota, amikor bizony egy fejjel alacsonyabb lett, nem is rövid időre. A vereség és a győzelem egyaránt jellempróbája egyénnek és közösségnek. A börtönből szabadulva át kellett élnem, hogy a rendszer sohasem felejti el a 15 éves ítéletemből le nem töltött 9 évet. Olyannyira igyekeztek az illetékesek, hogy a rács mögötti 6 év után még 27 évig a szőnyeg alá sepert, s ott taposott osztályellenségként gyűjthettem a tapasztalatokat önmagamról, meg a többi magyarról.

Bizony, az egész világtól elhagyatva, savanyú kincstári mosollyal viselte a magyarság egy része a nyakába visszaültetett diktatúrát, amely leninizmusnak címeztette magát, de csak a vörös zászló alá visszagyűlt sztálinistákkal állíttathatta helyre a becsődölt gyarmati rendet.

Amire máig keserűen gondolok vissza, az a többi magyar önfeladása. Olyan boldogan fogadták a rendszer apró engedményeit, mintha azokért harcoltunk volna.

Kádár még csak engedett olyasmikben, amik miatt a forradalom kitört, de tapodtat sem hátrált abban, amiért a magyarok a szabadságharcot megvívták. Rákosi Sztálin bunkójával vert le minket, abba pedig a rendszer néhány év múlva látványosan belebukott.

Kádár belülről igyekezett megtörni a nyakas magyarokat, s lelkünk rothasztásáról alighanem győzelmi jelentésekben számolt be Hruscsov elvtársnak és utódainak.

„Felség!” – mondta Talleyrand uralkodójának –, „ha igazán le akar gyõzni egy népet, nem elég katonailag leverni. Meg kell őket fosztani történelmi tudatuktól.” Mikó Imre így tanította nemzetét: „A történelem nem mögöttünk van, hanem alattunk: azon állunk!”

Mármost döntse el ki-ki magában is, mit tettek velünk, s mi lett a kezelés eredménye.

Mementó / Fotó: dr. Csorba Emánuel, forrás: Csorba Ferenc/Facebook

Mementó /
Fotó: dr. Csorba Emánuel, forrás: Csorba Ferenc/Facebook

2018-10-18T09:55:05+00:00